|
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(186.)
Halmi-dűlő
teljesítménytúra
A túra jelvénye
Beszámoló a túráról a
TTT
honlapján
ITT
Időpont:
2010.
május 2. vasárnap
Útvonal: Pestszentimre - Halmi-dűlő parkerdejében
Táv: 12 km
/ Szint: 60 m / MTSZ-pont:
18
Jelzés: 
és
Hartmann Misi és Tarnai Máté márciusban felkerestek minket a Mizse
40-en, és azóta készültünk viszonozni a látogatásukat. Ez a tény
indokolta, hogy ezen a napon Budapest belterületére, ráadásul a
pesti részre terveztünk túrát.
Jani húsz évig lakott Pestimrén (akkor még a "szent" nem volt
rendszer-kompatibilis), és az ő navigálásával érkeztünk meg a
Sportkastély elé, nyolc óra után néhány perccel. A parkoló üres
volt, sehol senki. Megijedtünk, hogy talán nem is lesz túra, de Ági
friss infókkal rendelkezett, miszerint csak kilenckor lesz indítás.
Sebaj, addig ettünk, ittunk, satöbbi.
A rajtban Máté ismerősként üdvözölt minket, és megköszönte, hogy
kisebb csapatot hoztam a túrára, én pedig átadtam nekik szerény
ajándékunkat, egy rúd házi szalámit.
A nevezés és a 800 Ft leperkálása után nekiindultunk a nem túl nagy
távnak. Grényi Imre, alkalmankénti túratársunk csatlakozott
csapatunkhoz,
és miután tavaly négyszer(!) teljesítette a 12,4 km-es kört, elég jó
helyismerettel rendelkezett, ezt ajánlotta fel csapatunk
szolgálatára.
Imrével való ismeretségünk is a Mizse 40-re vezethető vissza, ahol
ellenőrnek adva ki magát, sajátos stílusában kukacoskodni kezdett
velünk a rajtban, amikor amúgy is elég idegesek voltunk. Aztán
próbált viccet csinálni az egészből, de csak lassan engedtünk fel,
mint sértett felek. Imre amúgy rendes, kedves ember - bármennyire is
próbálná ezt olykor titkolni -, akivel órákat lehet beszélni,
illetve hagyni, hogy ő beszéljen. Néha, amikor levegőt vesz (kb.
félóránként), akkor egy-két mondat belefér a részünkről is, aztán
megy minden tovább. Mi így szeretjük, úgyhogy jó volt a társaságában
tölteni a délelőttöt.
A túra egy körben minden irányból beépített parkerdőben
szlalomozott, pingpongasztalok és tanösvények, meg pihenőhelyek
között, nem volt látnivalókban gazdag vonalvezetés, de az a tudat,
hogy 2010-ben még van ekkora zöld felület Budapesten, ahová ki lehet
menekülni, és távol lehet tartani magát az embernek zajtól,
mocsoktól, mindenképpen felemelő volt, és ez az, ami miatt
tulajdonképpen érdekessé vált számunkra a túra.
A célba kerek 3 óra elteltével értünk, éppen delet harangoztak. Még
csoportképet készítettünk Szent Imre szobra alatt (a szobrász ezt a
művét eladta Soltszentimrére is...), aztán zsíros kenyereztünk,
átvettük a jutalmat, és elindultunk haza.
A szervezés jó volt, az ellátás megfelelő, az idő pedig igazi
túraidő (borult, szemerkélő esővel, aztán ragyogó napsütés).
Köszönjük az MVTE-nek a lehetőséget, és sok sikert kívánunk Nekik a
folytatáshoz. Köszönjük Imrének az idegenvezetést, Hartmann Misit
pedig ezúton is üdvözöljük!
Jani GPS-térképe a túra kicsit labirintusszerű
útvonaláról
|
 |
